Hooligans : Kánaán

Álmaim útján elindultam, oda hová már nagyon vágytam.
Ahol élnék és átélhetnék egy régóta várt élményt.
Szikrázó homokon elterülni, az élet gondját elfeledni és élni és élvezni a lágy szellõ érintését.
Gyönyörû nõk vad vágyát, keleti lány hastáncát, bársonyos kéz simogatását, hallani érzéki sikoltását!

Szabadon szállok a kéj varázsán át, ezerszer akár!
Szabadon szállok és nincs megállás, nincs már végállomás!

Álmaim útján elérkeztem, egy helyre mit már rég kerestem. Állok és bámulom az elképzelt világot.
Minden jó, mit éreztem más, az élet gondot nem okoz már, élek és élvezem a megváltozott létet.
Gyönyörû nõk vad vágyát, keleti lány hastáncát, bársonyos kéz simogatását, hallani érzéki sikoltását!

Szabadon szállok a kéj varázsán át, ezerszer akár!
Szabadon szállok és nincs megállás, nincs már végállomás!
Szabadon szállok a kéj varázsán át, ezerszer akár!
Szabadon szállok és nincs megállás, nincs már végállomás!

Szabadon szállok a kéj varázsán át, ezerszer akár!
Szabadon szállok és nincs megállás, nincs már végállomás!
Szabadon szállok a kéj varázsán át, ezerszer akár!
Szabadon szállok és nincs megállás, nincs már végállomás!

Ez utóbbi elsősorban az Echo című instrumentális darabban dominál, de a háttérben azért végig jelen van a lemezen, a groove-ok terén megtámogatja kissé az amúgy határozott, feszes alapokat. A zene a húzósabb számokban helyenként az Extreme egykori világát idézi, s bár a karizmatikus vonások nem tengenek túl, néhol egészen slágeresek a dalok, biztos, hogy a nyugisabb Tartson örökké mellett a címadó Kánaán, A vér nem válik vízzé, vagy a zenekari himnuszként is felfogható Hooligirls & Hooliboys is komoly koncertkedvencek lesznek majd. Persze vannak kevéssé eltalált részek is, mint például a Hová kerültem utolsó 75 másodpercében folyamatosan ismételgetett négysornyi refrén.

Ami a szövegeket illeti, az egyik legkomolyabban tetovált magyar zenekar erre a lemezre megnyerte szövegírónak a bevezetőben már említett ganxsta környezetéből ismertté vált Kalmár "Big Daddy" Lacát - hogy aztán ez tényleg nyereség volt-e, azt nem könnyű megmondani. Mindenesetre, az olyan kitételek, mint a "boldogságom dolgai meg fognak szűnni" vagy a teljesen értelmetlen "míg le nem ég az adás" kérdésessé teszik a dolgot, ráadásul a Hooligansnak sokkal jobban áll a csajozós, piás, rock'n'rollista stílus - a több számban is feltűnő "megmondós", társadalomkritikus szerep éppúgy idegen tőlük, mint amennyire nincs összhangban zenéjükkel, kizökkent még olyan, kimondottan hangulatos számokat is, mint mondjuk a lemezt záró Függőség.