Tizenévestől felfelé bizsergetik a lányok szívét a Hooligans-fiúk. A slágergyáros csapat egész nyáron országszerte turnézik.

– Forró, lendületes fellépéshangulatot szertnénk visszaadni. A legutolsó album egyik zúzós számát, a Nőben boldogság címűt vesszük fel – céloz a klipdramaturgia csontegyszerűre vett módozatára Herkó Attila rendező. – Szabadtéri koncert-fíling az alap, erre segítünk rá hatásos bevágásokkal – folytatja. Ezekből kiderül, hogy egy laza epikus szál emeli történetté a klipet. Rohangál egy fiú a városban, és legújabb TSP-jén hallgatja a nótát. – Ezt kell hitelesen összehozni.

Van a Campona parkolójában három, belül teremnyi méretű, kívül négyzet alakú építészeti műtárgy ballonból. Az egyik belsejében forgatja legújabb klipjét a Hooligans. Sminkessel és világosítóval, operatőrrel és rámoló emberekkel teljes a stáb. Dögmeleg van, hevenyészett mobilventilátor sustorog. Katonás rendben, egyenként állnak kamera elé a zenészek, és ahogy már ilyenkor lenni szokott, annyiszor éneklik el azt az egy refrént, ahányszor a rendező jónak látja. Ez nem buli, ez munka.
Huligánnak a hatvanas-hetvenes években a kirívóan rossz magaviseletű egyedeket hívták. Aztán a szó lassan kikopott  a nyelvhasználatból. Vélhetően a maguk csintalanságára utalva választották a szavatosságát vesztett nevet a fiúk. Persze angolosan írva, úgy trendi.

Népmesei fordulattal indult el Szekszárdról három fiú szerencsét próbálni. Ördög Tibor, másképpen Csipa, a zenekar énekes-frontembere, a lányok agyonrajongott bálványa kulccsal kombinált lánccal és nyakba való kereszttel, csíkos nadrágban, szénfekete, punkosra zselézett hajjal, behízelgő módon, „lájtos macsóként” adja elő magát. – 1984-ben kerültem a Ramszesz együttesbe, ami akkor Endiből és Tibiből állt. Attól kezdve együtt tapostuk magunknak az utat, amely a Dance formáción át vezetett máig. Trash metáltól a lírai siratódalig mindent játszunk, de leginkább rockzenekar vagyunk – habozik, amikor a műfaji kérdés merül fel. Aztán arról mesél, hogy költői vénának nyoma sincs a bandában, külsős a szövegíró, viszont a dallam szigorúan saját.

Nemrég villámként csapott  a lagymatag tavaszi popzenei állóvízbe Norbi drámai története. Az erős idegzetűeket is megviselte a két gitárra hangszerelt mutatvány. Norbi az egyiket a közönséghez vágta, a másikat a földhöz… Nem volt magánál. Alvászavar miatt a függőségig tömte magába gyógyszert, ettől akadt ki, ezért kellett „lehozni”. – Sikerült – mondja tömören  a rokonszenves, vékonydongájú basszgitáros, Móritz Norbert. – Mellettem állt mindenki, azért is épültem fel gyorsan. Nem mentem kórházba, csak ellenőrzésekre jártam, ezt így vállalta a pszichiáterem is. Pár hét alatt rendbejöttem – mondja, kezével békítő jelt formázva. Igencsak kedvelheti a Csillagok háborúját, mivel ujjaira egy betű híján a Star Wars van tetoválva.

Fekete szerelésben, fehér nyakkendővel, homlokba lógó, pajkos, rózsaszín tinccsel és teletetkózva adja elő magát Tóth Tibor gitáros. – Én írom a dalokat, hogy igazán „hooligansosak” legyenek. Ez már akkor így volt, mikor a zenekart még csak szűk baráti kör ismerte. Jól megtréfálhattam volna Kis Endi dobost, ha van nálam patkómágnes. Annyi a piercing rajta, hogy a mágneshez köthettem volna. Viszont remekül áll neki… – Mindannyian a régi, értékes zenén nőttünk fel. Ennek köszönhetjük népszerűségünket, és persze annak is, hogy a kőkemény, zúzós számok mellett dallamos, lírai nótákat is beépítünk a repertoárba – üt a cintányérra. Amikor azt vetem fel Balogh Zsolt menedzsernek, hogy bír  a féktelen srácokkal, elmosolyodik: – Hétről hétre profibbak!

Én azt mondom: annyira ne legyenek profik, hogy belefulladjanak a sztárságba. Ahogy elnézem őket, talán nem felejtik el, honnan indultak…